Ismerkedés






Az idegenvezető – Rami

Rami - az idegenvezető

Egy Demjén Rózsi kinézetű fazon várt minket. Nekem először nem volt túlságosan szimpatikus, de ahogy teltek a napok egyszerűen megkedveltem azt az életérzést, örömet, ami benne lakozott. A maholnap 70 éves Rami Magyarországról elszármazott zsidó felmenőkkel rendelkezik. Szülei külön-külön időpontban érkeztek a Szentföldre, de a sors mégis eggyé kovácsolta őket. A ’35-ben kivándorolt pék és a ’42-ben a hitleri megszállás miatt menekülni kényszerülő dáma élete a Közel-Keleten teljesedett ki. Rami által  megismerhettem a zsidó hagyományt, az ottani életet és a mindennapokba is betekintést nyerhettem. Hasonló problémákkal küzdenek az ott élő emberek, mint mi, és a politika ugyan úgy rátelepszik a mindennapokra, így a nagyobb habitusú zsidóság és muszlim lakosság könnyebben zörren

össze.

A lelki vezető – Farkas László

László atya

 

A zarándokutak legmeghatározóbb alakja a lelki vezető! Farkas László bagodi plébánost nem ismertem, de reménykedtem benne, hogy nem lesz túl világi és megkapom a kellő spirituális töltekezést általa.Nyolcadszor járt Jézus nyomdokain, a tapasztalata kiemelkedő és a lelkülete olyan pluszt adott a zarándokoknak, ami tényleg közösségteremtő volt Jézussal, a megváltónkkal.

November 23-án délután Tel-Avivot elhagyva dugóba keveredtünk, így nem tudtuk megtekinteni Caesarea romvárosát, hanem Tiberiás városába mentünk a szállásra. Az első négy éjszakát itt töltöttük. A szállás jó volt és az időjárásra sem lehetett panaszunk. A Galille-tó partjáról gyönyörű panorámánk volt. A 9. emeleten szép kis csapat jött össze: Rami az idegenvezető, Sami a sóför (ő arab) és természetesen még jó páran. Vittünk pálinkát, így az ismerkedés nem sokat váratott magára. Elkezdődött a kóstolás. Kiderült, hogy a Király házaspár mézes itókája nyerte el Rami és Sami tetszését. Rami és Sami nagyon jól érezték magukat, a hangulat tetőfokán egymás nyakába borultak és csókolgatták egymást. Szóval mindjárt első este a magyar pálinka nagy szeretetet árasztott a muszlim és zsidó barátainkra. A vacsora jó hangulatban telt és hamar megtapasztaltuk a kosher konyha varázsát. Nagyon finom ételeik vannak, le a kalappal a vendéglátásuk előtt, de van is miért kitenniük, hiszen nagyrészt az idegenforgalomból élnek. Vacsora után egy kicsit

elmentünk sétálni, akklimatizálódtunk az otthoni köd után, ami nem volt nehéz, mert itt +15 fok volt.